NAGY Zoltán
A KÉZMŰVESIPARI MŰHELY- ÉS SZERSZÁMKATASZTER VAS MEGYEI TANULSÁGAI
A Kézművesipartörténeti Munkabizottság az 1991. június 20-án megtartott ülésén Éri István és Heckenast Gusztáv javaslatára határozatot hozott arról, hogy az Országos Műhely- és Szerszámkataszter kisebb egységekben, sorozatként, megyék, esetleg nagyobb gyűjtemények szintjén gyűjteményi katalógus formájában kerüljön feldolgozásra, illetve kiadásra.
A sorozat első köteteként Vas megyét jelölték meg. A minta kötet elkészítésére megbízást kaptam azzal a céllal, hogy a munka a VIII. Kézművestörténeti Szimpóziumon 1992 novemberében kézbe vehető módon kerülhessen megvitatásra.
Az alábbiakban e feladat végrehajtása közben szerzett tapasztalataimat teszem közzé.
Mondanivalómat a megjelentetett kötet "Vas megyei múzeumokban őrzött kézművesipari szerszámegyüttesek, egyedi tárgyak rendszerezése" című fejezetében összefoglaltam ugyan, de terjedelmi, műfaji, terjesztési körénél fogva a részletek kifejtésére ott nem vállalkozhattam.
A megbízást követően, 1991. szeptember 26-án tartott ü1ésünkre Domonkos Ottóval vitaanyagot készítettünk a kataszter szerkezetének kialakítása céljából. A bizottsági tagok számára írásban benyújtott tervezet élénk vitát váltott ki, melynek summázata az ülést követő emlékeztetőben így került megfogalmazásra: ,,A munkabizottság jelenlevő tagjai a Domonkos Ottó által kidolgozott gyűjteménykatalógus irányába mutató változatot tartották reálisnak és kivitelezhetőbbnek a Nagy Zoltán által benyújtott adattári jellegű részletes felméréssel és feldolgozással szemben... a Nagy Zoltánnal folytatott vitában elhangzott véleményeket összegezve inkább egy, ill. további kutatások számára támogatást nyújtó kataszter tűnik kivitelezhetőbbnek". A koncepciót újra átgondolva Domonkos Ottó hozzám írt levelében a fentieket még az alábbiakkal egészítette ki: (a megyei) szerszám- és műhelykataszter (katalógus) annyiféle lesz, ahány ember erre a feladatra vállalkozik. Tájékozódásul ezek a katalógusok a figyelemfelkeltésre jók lesznek (ugyan), de az egyes kutatók ezután sem kerülhetik el, hogy a tárgyakat kezükbe vegyék ... ezért talán nem kell a teljes részletezés." Mint fentebb említettem, két változat került a mérleg serpenyőjébe. Tanulságként, részben az itteni vita teljessé tétele céljából, elevenítem fel az akkori két ajánlat lényegét. A magam elképzeléseit nevezzük "A" variánsnak, Domonkos Ottóét pedig "B"-nek. Az "A" verzió hét pontban határozta meg a feldolgozás tematikáját. Az egyes pontokban szereplő adatok iparcsoportonként, azon belül mesterségenként haladva apró részletekig lebontva adtak volna arra feleletet, amit eddig csak sejthettünk, hogy milyen kézművesipari szerszámegyüttesek, egyedi tárgyak, iratok stb. vannak a megyei múzeumi hálózat tulajdonában. Az első pont naprakészen, a hibás korábbi adatok helyesbítésével, újraközölte volna lényegében a Céhkataszterben megjelentetett adatokat is, de még itt került volna tárgyalásra a limitációk mesterségekre vonatkozó, valamint a feltárandó hagyatéki leltárak csekély számban ismert kézműves szerszámokat tartalmazó anyaga is.
A második pont a műhelyek, szerszámok címszó alatt kutatástörténeti áttekintést követően az egyes mesterségek szerszámait, műhelyeit külön-külön tárgyalva annotációval ellátva ismertette volna, melyhez a nyersanyag, félkész termék, késztermék, a vásár, piac eszközanyaga is csatlakozott. A harmadik pont a dokumentumok (árukatalógus, üzleti levelezés, üzleti könyv, családi irat és levelezés, saját készítésű rajz) stb. tárgyalását tűzte ki célul. A negyedik pontban az archivált felvételek, film, videó került volna tételes felsorolásban közlésre, míg az ötödik pontban bibliográfiai adatok (adattár, publikáció) került volna feldolgozásra. A hatodik pont a területen élő (idősebb) mesterek címjegyzékét foglalta volna magába, s végezetül a hetedik pont válogatott felvételek (illusztráció) számára adott volna helyet.
Vitaanyagként egy teljes egészében kidolgozott fejezetrész, a Vas megyei fazekasokra vonatkozó adatsor, mintegy húsz gépelt oldal teljedelemben, el is készült.
A "B" változat az előzőnél kevésbé részletező, viszont jó annotációval ellátott gyűjtemény-feldolgozást ajánlott. Példaként vázlatosan kidolgozva a soproni múzeum gyűjteményének élelmiszer- és vegyipar iparcsoportba tartozó tárgyegyütteseit, egyedi tárgyait mutatta be mintaként. Rövid gyűjteménytörténeti bevezetőt követően a céhkataszterben alkalmazott iparcsoportok szerinti tárgyegyüttesek és tárgyak annotálva, illetve a technikatörténetileg jelentősebbeket külön kiemelve kerültek bemutatásra az esetleges irodalmi adatok közlésével együtt. A feldolgozás során fontosnak tartotta az adott tárgyegyüttes (műhely) teljes, vagy részleges, hiányos voltát közzétenni.
Mindkét változat igyekezett magába foglalni a korábban kiadott adatlapokon szereplő összes adat számbavételét, így természetesen a gyűjtés idejét, helyét, a tárgyak készítésének korát, a gyűjtő és a tulajdonos (mester) nevét, a múzeumokban nyilvántartott tárgyak darabszámát és a fontosabbnak ítéltek leltárszámát.
Mindketten fontosnak tartottuk, hogy e munka ne legyen iparági történet, de még csak ne is egy-egy műhely történetét feldolgozó vaskos katalógus, csupán a feldolgozást végző kutató habitusát követő rendszerezés.
A tényleges feltáró és feldolgozó munka egy-két korábbi szondázó vizsgálattól eltekintve lényegében ez év áprilisában indult meg, és a kézirat leadásának többször módosított végleges határidejéig, július végéig tartott. Kikerülhetetlen feladatot jelentett számomra a megyei múzeum tagintézményeiben végzett leltárkönyvi feltáró munka, ami több mint egy hónapot vett igénybe. Jórészt manuális technikával, kisebb részt fénymásolási lehetőséget is igénybe véve jegyeztem ki az adatokat. Az egyes múzeumok néprajzi, helytörténeti, kisebb részben ipartörténeti leltárkönyveit tételről-tételre át kellett fésülni. A mintegy 60.000 adat közül 20.000 bizonyult számomra fontosnak. Kiírásra került az egyes tárgy, vagy tárgyegyüttes leltárszáma összefoglalóan, illetve bizonyos esetekben darabszám szerint, a gyűjtő neve (ha egyáltalán ilyen szerepelt), az ajándékozó neve, melyben sejthető volt a szerszámokkal dolgozó kézműves, de mivel a könyvek ilyen rubrikát nem tartalmaztak, így adattárak, 1eírókartonok bejegyzéseit is ki kellett keresni - elég csekély eredményt hozóan.
A leltárkönyvi bejegyzések kortól, a gyűjtő személyétől, az ajándékozó, vagy eladó személy ismereteitől, a kikérdezés fokától függően vegyes képet mutatnak. Esetenként kifejezetten precíz, a szerszámok német nevét is feltüntető adatsorokkal is találkoztam, de többségében igencsak pótlásra, további adat-kiegészítésre várnak e bejegyzések. A leírókartonok jórészt a leltárkönyvi adatokkal megegyezően kevés információt hordoznak. E hiányosságok többsége valószínűleg abból adódik, hogy a tárgyegyüttesek gyűjtési idejében már az illető mester elhalálozott, az utógyűjtés pedig csaknem lehetetlen, vagy analógiák felkutatásával igen fáradságos munkával végezhető csak el. Adatgyűjtésem során megfigyelhettem, hogy a megye területéről főként az egykori városok kézműveseinek szerszámai kerültek elsősorban a gyűjteményekbe. Viszonylag kevés a teljesnek mondható műhelyanyag, irat, egyéb dokumentum. Az utóbbi 10-15 év gyűjtéstechnikája azonban szemléletváltást tükröz, egyre gyakoribb a szerszámokkal együtt múzeumba szállított alapanyag, félkész termék, még fellelhető késztermék, sablon, az illető mester tulajdonában lévő üzleti és magánjellegű iratanyag, fényképfelvétel.
Vas megyében az elmúlt harminc esztendőben - a műtárgygyűjtés legintenzívebb szakaszában - kiváló kutatók tevékenykedtek. Sajnálatos azonban, hogy munkásságuk korai haláluk miatt (Bárdosi János, Nógrádi Géza) befejezetlen maradt. Az általuk gyűjtött nagyszámú tárgy lényegében feldolgozatlanul hever, így a tervezett annotált bemutatás komoly nehézséget jelent. A múzeumok adattára egy-egy mesterségre vonatkozóan tartalmaz ugyan kéziratokat, de azok feldolgozása külön tanulmányt érdemel, az egyes tárgyegyüttesekkel viszont többnyire nem jelent kapcsolatot.
A fotótárak és adattárak mintegy 70.000 adatának átnézése már korábban megtörtént, így a feldolgozásba való beillesztése komolyabb akadályt nem jelentett. A publikációk számbavételénél pedig csupán a megyei kiadványokban szereplő címszavakat tartottam itt hasznosíthatónak, egy-két kivételtől eltekintve. A helyi újságok feldolgozása viszont még várat magára.
Az adatgyűjtés időtartamának lecsökkentése érdekében - ma már látom - megfontolatlanul jártam el. Múzeumonként a leltárkönyvek időrendjében füzetekbe jegyeztem ki az adatokat, holott iparcsoportonként külön-külön jegyzetfüzetet kellett volna használnom. Ez az alkalmazott módszer viszont a későbbi rendszerezést nehezítette meg, mivel kénytelen voltam saját adataimat - igaz már rövidített formában - külön-külön ismételten papírra vetni, ami újabb hónapot vett igénybe. Ez a közbülső munkamenet talán megtakarítható lett volna.
Húszezer adat rendszerezése valójában számítógépet igényel. Ennek hiányában a műveleteket kénytelen voltam manuális módszerrel elvégezni, ami nemcsak korszerűtlen, hanem igen hosszantartó, intenzív koncentrálást igénylő feladat, az ismételt ellenőrzéseket követően is jelentékeny hibaszázalékot magában rejtő eljárás.
A megjelentetett kötet az anyagfeltárás munkaműveletei során öntörvényű szerkezeti egységgé állt össze. Lényegében egy olyan adatbankot jelent; melyben viszonylag egyszerűen tájékozódhatunk arról, milyen tárgyegyüttesek, egyedi tárgyak, dokumentumok, adattári és publikációs tételek, fotók találhatók az adott mesterséggel kapcsolatban egy közigazgatási terület múzeumaiban. A leltárszerű felsorolások a múzeumokban kutatni kívánókat arról tájékoztatják, hogy nagyjából milyen szerkezetű a begyűjtött tárgyak tömege. Azt viszont függőben hagyja, hogy teljes, vagy csak kis kiegészítéssel teljesnek mondható-e az adott műhely, vagy sem. Ez a módszer alapot teremt más megyék múzeumaiban feltalálható tárgyak értelmezéséhez, ugyanakkor nem tekinthető feldolgozásnak.
Tematikus gyűjtések tervezéséhez, egy-egy mesterségre vonatkozóan hiánypótló utógyűjtés beindításához, hiányzó műhelyek megszerzéséhez alapvető jelentőséggel bír e munka. Lapjait forgatva lehetőség nyílik arra is, hogy eldöntsük, mely iparágban kezdődhet a tényleges feldolgozás, mely esetekben szükséges a mutatkozó hiányosságok sürgető pótlása.
Kiállítások forgatókönyvei számára is jó nyersanyag lehet, hiszen a téma kibontásához konkrét, gyorsan és jól kereshető tárgyi anyagot szolgáltat.
A függelékben szerepeltetett, múzeumonként rendszerezett adatok pedig arra szolgálnak, hogy tudjuk, mely intézményekben kell megfordulnunk ahhoz, hogy a kutatni kívánt kézművesipari szerszámokat és egyéb, e tárgyhoz kapcsolódó dokumentumokat kezünkbe vehessük.
A kézművesipari műhely- és szerszámkataszter Vas megyei gyűjteménykatalógusát az OTKA "Kézművesipari kutatások" téma keretében a Művelődési és Közoktatási Minisztérium és a Vas megyei Múzeumok Igazgatósága azzal a céllal támogatta és jelentette meg, hogy az itt lefolytatott vita eredményeként a sorozat további kötetekkel gyarapodjék.
Zoltán NAGY
CONCLUSIONS OF THE HANDICRAFT WORKSHOP AND TOOL CADASTRE FOR VAS COUNTY
The Working Community on the History of Handicraft Industry held a meeting on 20 June 1991 where a decree was made on the suggestion of István Éri and Gusztáv Heckenast that the National Workshop and Tool Cadastre be elaborated and published in smaller units on the level of counties, or bigger collections in form of a collection catalogue.
Vas county was nominated to be the first edition of the series. I was given the task of preparing the sample edition with the aim of presenting this booklet at the VIII. Handicraft History Symposium in November 1992, where it shall be debated.
In the followings I would like to share the experience gathered while implementing this task.
Even though some comments were made in the chapter ?Organising Handicraft Tool Groups and Individual Objects kept at Museums in Vas County? of the published work, due to subject, place and publishing limitations I could not go into details.
After the assignment Ottó Domonkos and I prepared a discussion material for the meeting, held on 26. September 1991, for the sake of establishing the structure of the cadastre. The material presented in writing awoke a heated debated among the committee members. Later on the following remark was made: ?the members of the committee present considered the collection catalogue version, presented by Ottó Domonkos, to be more realistic and likely to be implemented, thus, it is favoured to the data inventory version presented by Zoltán Nagy ? if we were to summarise the debate with Nagy, then it is clear that a cadastre, which would support further research, seems to be more realistic.?. Once rethinking the concept, Ottó Domokos addressed a letter to me and amended the above mentioned notions by the following: the (county) tool and workshop cadastre (catalogue) will have as many versions as there are people, willing to do this task. Such catalogues will be good for giving directions and drawing attention, however, researchers cannot avoid taking object into their hands ? therefore full details might not be necessary.? As already mentioned above, two versions were put on the scale. I would like to mention the gist of those two offers, as a kind of moral and to make the debate complete. My version shall be called version ?A?, the one of Ottó Domonkos ?B?. Version ?A? defines the topic of elaboration in seven points. The group-wise data, split into the smallest details of professions in the individual points would have given a answer to the question that has so far been anticipated, i.e. what kind of handicraft tool groups, individual objects and data are in the possession of the county museum network. The first point would have re-told the data of the company cadastre in an up-to-date, mistake-rectifying way, however, this would also have dealt with the materials related to the limitation of professions and the small number of handicraft tools which were in the inventories of heritages.
The second point, under the wording of ?tools and workshops? would have introduced the tools and workshops of individual professions separately with annotations, and this would be amended by the object material of raw materials, half-finished products, finished products, the fare and market. Point three would have been the dealing with the documents (product catalogue, business correspondence, family documents and correspondence, self-made drawings). Point four would have published a detailed list of archive footage, films and videos, while point five would have dealt with bibliography data (data inventory, publication). Point six would have included an address list of (older) masters living in the are and the final, seventh, point would have provided room for selected footage (illustrations).
An entire chapter, twenty machine-typed pages about the potters in Vas county was completed and served as a discussion material.
Version ?B? offered a less detailed but well annotated collection-elaboration. As an example it presented the object groups belonging to the foodstuff and chemical industry of the collection at the Sopron Museum. Following a brief collection history introduction, objects and object groups in the industry groups in the company cadastre would have been introduced with annotations, and the most important ones would have been presented separately, along with literature data. The elaboration would also have considered it important to publish the full or partial, lacking character of a given object group.
Both versions attempted to include an enumeration of data presented on previously published data sheets, including the time and place of collection, the date of making the objects, the name of the collector and owner (master), the number of objects in museum inventories and the list number of the more important objects.
Both of us considered it important not to create an industrial branch history, or a thick catalogue, dealing with the history of one specific workshop, just an ordering which follows the researcher?s behaviour.
The actual elaboration and light-shedding work, except for some earlier scanning examinations, has been started this April and lasted until the several times modified, final submission of the manuscript, i.e. the end of July. It was an inevitable task to do research in the subsidiaries of the county museum, which lasted for almost one month. Data were jotted down mostly manually, and sometimes a photocopying machine was used. Every ethnology and local history and partly industrial history inventory had to be scanned item by item. 20.000 of the almost 60.000 items of data were considered important. I jotted down the inventory number of the objects or object groups on the whole, or in certain cases, according to specific numbers, along with the name of the collector (if it was presented), the name of the donating person, from which the handicraft master could be deduced, but since these books contained no such data, I also had to research notations on inventory cards ? with hardly any success.
The inventory entries show a varied picture, depending on the personality of the collector, the knowledge of the donating party or seller and the degree of the questionnaire. In some cases I met very thorough data, showing even the German name of the tools, however, most of the data require additional information and further completion. The descriptive cards show little information, just like the inventory data. This lack is most probably the result of the fact that the master died at the time of collecting the objects, post-collecting is almost impossible, or finding analogies would be strenuous work. On collecting data I could observe that it is the tools of craftsmen that appeared in the collection from all over the county. There are hardly any complete workshop materials, scripts and documents. The collection technology of the past 10-15 years shows a change of perspective, there is a growing number of base materials, half-finished and finished products, samples delivered along with the tool or business and private documentation and photos owned by masters.
Extraordinary researchers worked in the past thirty years ? in the most intense phase of object collecting - in Vas county. Their work, however, remained unfinished due to their early death (János Bárdosi, Géza Nógrádi) The vast amount of objects they collected have still not been annotated, therefore any planned presentation proves to be difficult. Even though museum inventories contain manuscripts related to a certain profession, their elaboration might require an extra study, this does, however, not mean any link to object groups.
70.000 items of data in photo and data inventories have already been scanned earlier, their incorporation into the elaboration did not prove to be difficult. When listing the brochures, I only regarded the headlines in the county brochures to be useful, apart from some exceptions. Local newspaper still has to be elaborated upon.
In order to reduce the duration of data collection I chose ? and today I can see that already - the method too hastily. In case of each and every museum the data were noted down in booklets in accordance with the timeline of inventories, but I should have used a booklet for each and every industrial branch. This applied method made the later organising difficult, as I was forced to put my own data ? even though in an abridged form ? to paper again, and this took another month. This work-step could have been saved.
Structuring twenty thousand items of data requires a computer. Lacking it made me implement the processes manually, which was not only outdated, but also time-consuming and required an increased amount of concentration, not to mention that despite repeated controls it bore a high percentage of mistakes.
The published brochure became a structural unit following its own will during the process of material unveiling. It actually is a database which helps us find out what profession related groups of objects, individual objects, documents, inventories and publication items are there in museums of certain administrative areas. Inventory-like listings inform those wanting to research about the structure of the number of collected objects. The question, however, whether a certain workshop is totally, or only with minor additions complete has not been answered. This methodology creates the basis for interpreting objects in museums of other counties, yet it cannot be considered an elaboration.
This piece of work is vital, no matter if it comes to planning a thematic collection or starting an after-collection to compensate for a hiatus considering a profession, or the acquisition of missing workshops. Reading through its pages will give the opportunity to decide in which branch to start the real elaboration. This requires the urgent compensation for existing hiatuses.
It is also an excellent raw material for exhibitions as it serves specific and easy to search object materials to elaborate on a topic.
The data in the attachment, arranged museum-wise, provide information on which institute to turn to, if one wants to get a grip of handicraft tools and other related documents to be researched.
The Vas county Collection of the Handicraft Workshop and Tool Cadastre was subsidised and published within the frame of the National Scientific Research Program (OTKA) ?Handicraft Research? by the Ministry for Culture and Education and the Directorate of the Museums of Vas county in order to add further booklets to the series as a result of the debate herein.